A Monarchia ipara, ipari öröksége - Problémafelvetés

Közép-Európa államaiban járva a nyitott szemmel utazónak olykor olyan érzése támadhat, mintha otthon lenne. Pályaudvarok, bérpaloták, vasúti hidak vagy éppen egykori ipari kolóniák stílus- és formajegyei mind-mind az egykori Osztrák-Magyar Monarchia világát idézik meg számunkra. Ugyan lassan egy évszázada annak, hogy Európa egykori nagyhatalma felbomlott, mégis a még látható, tárgyiasult emlékei valamint láthatatlan, mentalitást-kultúrát meghatározó hatásai az utódállamokban olykor-olykor bizony jól érzékelhetőek. Különösen igaz lehet ez, a sajnos amúgy kevésbé ismert monarchia iparának és örökségének esetében. A megismerést ez esetben azonban nehezíti, hogy az elmúlt évtizedek során az egykori munkaterületekül szolgáló épületek és otthonokat jelentő kolóniák az erőszakos iparosítás, majd az ipar hanyatlásának következtében visszafordíthatatlanul átalakultak vagy egyszerűen eltűntek. Szerencsére azonban nem mindenhol történt ez így.
Lapunk első számában több szempontból igyekszünk bemutatni a monarchia iparának és máig élő örökségeinek egyes részleteit. Célunk, hogy az egykori iparterületek, ipari létesítmények létrejöttét, átalakuló funkcióit, a velük szemben egykor támasztott vagy elvárt gazdasági és társadalmi elvárásokat megismerhessük. Vajon milyen általános elvek alapján születtek, majd alakultak át ezek a területek, építmények az elmúlt évszázad során? Jelenlétük, hogyan befolyásolta az ott élők identitását? És végül mit tud, és mit akar kezdeni vele a ma élő ember?
Ha sikeres modelleket, hatásos recepteket nem is tudunk kínálni, reméljük a témafelvetés, a problémák megnevezése és azok interdiszciplináris vizsgálata segít rávilágítani a figyelmet épített és tágabb értelemben vett szellemi örökségünk ezen elfeledett területére.

A Szerkesztőség


The industry, industrial heritage of the Monarchy-
Raising the problem

Those who take a journey in Central Europe with open eyes may have the feeling as if they were at home. The stylistic features and forms of railway stations, mansions, railway bridges or even former industrial colonies evoke the spirit of the erstwhile Austro-Hungarian Monarchy. Despite the fact that it was almost a century ago that this former great power of Europe disintegrated, yet the still visible, tangible relics and the invisible effects defining mentality and culture still linger in the successor states. This is especially true for the not so well-known industry and heritage of the Monarchy. Getting acquainted with them is becoming harder and harder as the buildings which were once used as worksites and the colonies which served as homes have been irreversibly transformed or simply have disappeared as the result of forced industrialization and insustrial decline. Fortunately this was not the case everywhere.
In the first issue we strive to present various details of the in Monarchy’s industry and its still living heritage from several perspectives. Our goal is to get acquainted with the creation and transforming functions of the former industrial areas and establishments and to get to know the expected or required economic and social expectations in relation to them. What were those general principles based on which these areas and buildings were born and were transformed during the past century? How did their presence influence the identity of those living in them? And finally what can and what does the man of our age want to do with this?
Even if we cannot provide successful examples and efficient solutions we hope that the evocation of the subject, the identification of the problems and their interdisciplinary analysis will help to shed light on this forgotten area of built and intellectual inheritance.


The Staff
 

Beköszöntő


Napjainkra az egyes tudományágak, századok során végbement intézményesülésekor kijelölt merev határai halványultak és ezzel párhuzamosan természetesen kérdésfeltevéseik is folyamatosan módosultak. Így mára a kutatási kérdések megközelítését egy-egy tudomány(ág) által behatárolt látószögtől való eltávolodás, az abból való bátor kitekintés jellemzi.
Az Átjáró ennek a látásmódnak kíván fórumot biztosítani azzal, hogy a felvetett problémák kapcsán a társadalom- és bölcsészettudományok mellett, akár más, releváns válaszokat megfogalmazni képes tudományágak véleményeit is közli. Amint azt a folyóirat címe is jelzi, tervezett, évi három tematikus számunkban a több nézőpontúság felvillantása az alapvető célunk, ezzel mintegy átjárást biztosítva az egyes látásmódok között, így teremtve meg az együtt gondolkodás lehetőségét.
Fiatal kulturális antropológus és történész kutatóként ugyanis úgy véltük, szükség lenne egy olyan fórumra, amely a tér és idő kereteit kitágítva illetve adott esetben akár lebontva egy-egy problémát eltérő, olykor akár szokatlan perspektívákból közelítene meg. Olyan kérdéseket igyekszünk felvetni, amelyek társadalmi helyzetünkben kimondott vagy kimondatlan problémákként vagy éppen kellőképpen fel nem ismert jelenségekként mindennapjainkat direkt, indirekt módon meghatározzák.
Az Átjáró, független on-line folyóiratként lehetőséget kíván biztosítani a kutatók számára arra, hogy egy-egy téma kapcsán eltérő perspektívából reagáljanak a felvetett kérdésekre. Alapvetően hazai kutatási eredmények bemutatására törekszünk, de természetesen nyitottak vagyunk a nemzetközi, különösen a közép-európai eredmények megismerésére és megismertetésére is. Emellett fontosnak tartjuk hangsúlyozni, hogy közös élményeinkből és kötődésünkből fakadóan számonként egy-egy írást az észak-magyarországi régiónak kívánunk szentelni. Ezek azonban semmiképpen sem különállóan, hanem a felvetett kérdéshez kapcsolódóan, a térség sajátságos helyzetére való figyelemfelhívással kerülnének tálalásra.
Az Átjáró, on-line folyóirat szellemi és működési hátterét a szerkesztők által 2007-ben létrehozott Észak- Keleti Átjáró Egyesület biztosítja.
Szerkesztőség:

Darázs Richárd 
Fáy Ádám     
Garadnai Erika
Kapusi Krisztián
Kunt Gergely 
Szűts István Gergely (főszerkesztő)



Miskolc, 2012. április